Nevezetességek

Szécsiszigeten több értékes épület vészelte át a történelem viharait, így jelentős országosan védett műemlékekkel büszkélkedhet.

Andrássy-Szapáry kastély:

A Kossuth utca 27. számú telken magasodik a Szapáry család XVIII. században épített kastélya, amit a szécsiszigeti vár egy részének a felhasználásával építettek. A vár árkait XVII. századi leírás szerint földsánc vette körül, amit fapalánkok egészítettek ki. Ezek ma is nyomaikban felismerhetők. Azonban a vár árkait 1871-ben a tiszttartó betömette, területét fásította.

Az épület a magyar barokk kastélyok jellegzetességeit mutatja. Kialakítása egyszerűbb, mint a külföldieké, higgadtabb, mégis betölti reprezentatív szerepét. A kastély földesúri székhely voltánál fogva több volt egy egyszerű lakóhelynél. Birtokosának és családjának otthonaként gazdasági és birtokigazgatási központjaként, valamint nem utolsó sorban a földesúri hatalom reprezentálójaként szolgált.

A szécsiszigeti kastély a régi vár helyén épült a maitól eltérő formában, eredetileg U alakú volt, ami egy 1864-ben készült térképen látható. Az épület maga a Kerka völgyétől pár méterre kiemelkedő, részben mesterségesen kialakított dombon áll. Elmondások szerint berekfa cölöpöket használtak alapozáskor, melyeket égetéssel tartósítottak. 1968-ban a Kerkát új mederbe terelték. A gyorsabb lefolyás miatt a talajvízszint folyamatosan csökkent, a facölöpök korhadni kezdtek.

Az épület mai állapotában L alakú, északkeleti-délnyugati tengelyű szárnya a lakószárny. Északkeleti oldalához magtár csatlakozik. A volt istállókat és a kapuépítményt, mely délkeleti oldalon csatlakozott a kastélyhoz, 1945 után lebontották. Különböző vizsgálatok kimutatták, hogy az épület legidősebb része a magtár. Az is kiderült, hogy a kastélyszárnynak csak a délnyugati fele volt egyemeletes a lépcsőkig, a többi része földszintes volt. A kastély egy emeletes, oldalfolyosós és teljes területén alápincézett. Főhomlokzata 10 tengelyes, melyet horizontális övpárkányok, vertikálisan pedig pilaszterek tagolnak. A földszintes ablakok egyenes ívűek, szalagkeretesek, az emeletiek díszesebbek, szintén szalagkeretesek, a szemöldöknél ehinusz mintával és füzérrel, párkánnyal és tükrös ablakköténnyel. A kastély bolthajtásos pincéjében tárolták az uradalom borát. A pincében 145 akós hordók álltak, ezeket itt szerelték össze. A régi kapuzat alját rúdfával rakták ki, az udvar egyébként kaviccsal volt felszórva, közepén kút állt, körülötte orgonabokrok.

A Kastély közvetlen területe egy közel 0,7 hektáros kert, melyet félkör alakban a középkori várárok vesz körül. A kastélyhoz tartozik még a holtág és a jelenlegi meder által bezárt háromszög alakú 7 hektáros terület. Kerttörténeti szempontból annyit jelent, hogy a kastély körül minimális területet foglalt el, a korra jellemző kialakítású kert, a park többi része gazdasági célokat szolgált. A második világháború idején már ligetek vették körül az épületet, melyeknek legjellemzőbb fája a gyertyán volt.

Bivalyrezervátum:

A kastély szomszédságában házi bivalyok legelésznek. A házi bivaly (Bos bubalus domesticus) őse az ázsiai vagy indiai vadbivaly, melynek háziasítása kb. 6000 évvel ezelőtt történt. Magyarországra a 6. század közepén az avarok hozták be. Erdélyben és Szatmárban kis gazdaságokban, míg Somogy és Zala megyében a nagy gazdaságokban tenyésztették. Súlya: 450 – 500 kg, marmagassága 150 – 180 cm, vemhességi ideje 315 nap.

A vizet rendkívül kedveli, mocsaras vidékeken, a savanyú, rossz minőségű legelőkön is jól tartható. Hatalmas erejű, szívós, igénytelen munkabíró állat. Általában lomha mozgású, lusta állatnak tartják, de aligha van kiszámíthatatlanabb, rosszindulatúbb és félelmetesebb háziállat a feldühödött bivalybikánál. Ha ingerlik, gyáva természete szilaj vadságba csap át; felbőszítve inkább letapossa ellenségét, semhogy felökleli.Teje nagyon zsíros (8%). A bivalytej a sajtkészítés alapanyagaként külföldön közkedvelt. Húsa vöröses, rostos, melynek fehérje és ásványianyag-tartalma magasabb a szarvasmarháénál.

Magyarországon az állomány 300 – 350 egyed, vagyis ma alig néhány tucatnyi állatőrzi a hajdani magyar bivalyállomány emlékét, melynek nagy része a Nemzeti Parkok kezelésében van. A szécsiszigeti bivalyrezervátumot a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben. Célja a génmegőrzés, a bemutatás, a legelők természeti értékeinek megőrzése.

Római Katolikus templom

A község másik meghatározó műemlék épülete a római katolikus templom. Szapáry Péter építette 1750-60 között az egyhajós, gazdag szobordíszítésű barokk épületet. Homlokzati tornyán volutás kapu, felette Szapáry címer. Szentélyrácsa faragott kőfonatos, ajtaja kovácsoltvas, rokokó szószéke domborművel díszített. Freskóit Johannes Pöchl festette. Az orgonát Anton Rőmer gráci mester 1763-ban, szép barokk kelyhét és úrmutatóját Szapáry József 1757-ben készítette. Az oltár fölött található oratóriumban egyházi (kiállításon látható ünnepi miseruhák) és helytörténeti kiállítás található.

Kilátó

A falu fölé magasodó szőlőhegyen található a szécsiszigeti kilátó. Aki ide felkapaszkodik, az csodás kilátásban gyönyörködhet. A négy szintes kilátó legmagasabb emelete 12 méter magasan áll.

Kerka Vízimalom múzeum

Szécsisziget harmadik jelentős műemlék épülete a vízi malom. Szinte bizonyos, hogy már a középkortól állhatott itt hasonló funkciójú épület, habár első írásos említése a vár jószágai között a XVII. századból való. Jelenleg is jellemző, barokk stílusjegyeket hordozó formáját a XVIII. század közepe táján a birtok tulajdonosai, a Szapáry család révén nyerte el. A három darab, egyenként kb. 5 m átmérőjű alulcsapott vízikereke a Kerka vízhozamának és az uradalmi igényeknek megfelelően három malomkő járattal rendelkezett.
Különleges értékét az adja, hogy a hajdan oly sok Kerka menti malom közül ez az egyetlen maradt meg, sőt gyakorlatilag egész Dél-Zalában ez maradt meg egyedül. Néhány évvel ezelőtt szépen felújították és kialakították benne a Kerka Vízimalom Múzeumot.

Közvetlen környezetünk nevezetessége a Mároki-kápolna:

Szécsisziget határában található a Kerkától keletre, a szőlőhegyen álló XIII. századi Mároki-kápolna, az elpusztult Petróc falu temploma, régi temetővel körülvéve. A XVI. században vált elhagyatottá és 1794-ben került sor a helyreállítására. Ide 1945-ben temettek utoljára. A kápolna román stílusát az évszázadok során némileg átalakították. Sajátossága az oltár körül falba épített ülőhelyek. Homlokzatán résablak, a torony oldalain rézsűablakok helyezkednek el. A padozat legnagyobb része tégla, karzata fából van.